A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 50. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Az új helyosztó roppant tülekedése

Csurka István

Amikor a Vasárnapi Újságban felolvastam Ébresztő, magyarság! című, „jönnek a Kun Bélák” tartalmú jegyzetem, eladdig példátlan erejű sajtótámadást is indítottak ellenem. Akkor nyilváníttattam a sajtó túlnyomó részében fő antiszemitának. A tíz perc időtartamú jegyzetre több kötetnyi, 250 darab elítélő glossza, jegyzet, támadás jelent meg a fővárosi lapokban és a vidékiekben, s természetesen abban a rádióban is, amelynek egyik fő műsoraként jegyzetem elhangzott. Az Aczél-kör megmozdult, mert találva érezte magát. Az MDF tábora, a nemzeti középosztály, a jegyzettel egyetértők köre viszont értetlenül és döbbenten állt a kérdés előtt, mert számára a negyvenéves elhallgatás után nem volt magától értetődő, hogy a „Kun Bélák” megnevezés nemcsak megvetendő bolsevista gyilkosokat takar. A kommunista-bolsevik bűnök, népirtások kérdése részlegesen már fel volt szabadítva. Gyakorta maguk a reformkommunisták hozakodtak elő ilyesmikkel, de a bolsevizmus szociológiai, etnikai összetételének vizsgálata, egyesek valódi mivoltának megnevezése még tabu volt. Tulajdonképpen ma is az. Az értelmiség sejtette természetesen, hogy miről beszélek, de egyszerűen nem akarta így meghallani. A „kódolás”, amiből később zsurnalisztikai fogalmat csináltak, nem azzal kezdődött, hogy a szerzők elkezdték kódoltan kifejezni magukat, hanem úgy, hogy a nagyközönség az egymás közti beszélgetéseiben, sőt levelezésében elkezdett kódoltan beszélni és még inkább kódoltan érteni. Egy zsarnokságban az emberek mindent kódolnak. Mi, szerzők – néhányan – ezt a módszert csak átvettük. A kódolás a nyílt beszéd büntetése miatt alakult ki. Bizonyításául annak, hogy teljesen elfojtani, betiltani semmit sem lehet.
1990 januárjában a változást váró közönség azonban a valós veszélyre való figyelmeztetést hallotta meg a jegyzetből. Esetleg úgy fojtják vérbe a még ki sem bontakozott változást, mint 1956. november 4-e után? S csak néhány tájékozottabb, politikailag műveltebb ember azonosította a 19-es kommunistákat a korabeli, Kun Béla- és Szamuely-félékkel. Akkor már majdnem ötven éve nem jelentek meg hiteles történelemkönyvek, s a Tanácsköztársaság abszolút zsidó jellege mélyen el volt vermelve. Aczélék és a sajtójuk azonban fel sem tudták tételezni, hogy a jegyzetíró nem tudatosan zsidózik akkor, amikor Kun Bélát mond. Netán a jegyzetíró és mögötte, vele némi népi, keresztény, értelmiségi rétegek is készülnek a hatalomátvételre? Mint ők. Pedig valóban csak védekezésre gondoltam, amikor ezt a próféciát leírtam. De lehetetlen volt észre nem vennem az SZDSZ álnok nyomulását a hatalom és a húsosfazék irányába. Németh Miklós kormánya csomagolt. Akik a helyére állni készültek, akik a spontán privatizációból már akkor kimarták részüket, akik a megmaradó intézmények élére kerültek – részben a csomagoló kormány jóvoltából is – az SZDSZ révén, a liberalizmus és a rendszerváltás jegyében, azok bizony mind pártállami és Aczél-figurák voltak, méghozzá nem is a jobbik, reformgyanúsabb szárnyból. A „mi” oldalunk, a magyar nemzeti oldal pedig végzetesen gyanútlan és jóhiszemű volt.
A jegyzetet az új helyosztó roppant tülekedése és népellenessége váltotta ki belőlem. A „helyosztó” mint magyar jelenség, akkor már régóta foglalkoztatott mint írót. Számon tartottam a Rákóczi-szabadságharc utáni félországnyi birtoktestek adományozásával történt helyosztást, a Bach-korszak ugyancsak idegen elemeket pozícióba és vagyonba segítő helyosztóját, és a Szabó Dezső által „görény kurzusnak” nevezett, húszas évekbeli helyosztót, amely a sváb elemek feltörésére utalt, és világos lett előttem, hogy bár rendszerváltás még nincs, a helyosztó már elkezdődött, és a gyanútlan magyar elem megint kimarad belőle. A háttérben ott sötétlett Grósz Károly sportcsarnoki beszéde, amelyben a fehérterror rémét festette fel, de sokkal lényegesebb volt, ami ezzel szemben történt: minden lényegesebb hely a bankokban, minden szerkesztőség vezetése a volt pártállami és ma SZDSZ-es körök kezébe került, s a feltörtek vagy az érdemtelenül helyükön maradottak túlnyomó része kétségtelenül liberális volt. A gyilkos küzdelem a rádió és a tévé megtartásáért és ott is a lényeges posztok elfoglalása, és az egész közéletre, véleményformálásra ráterülő liberális terror, amelynek következtében egyre több begyulladt értelmiségi tett nekik hűségnyilatkozatot, megérezve, hogy ők jönnek – felháborított. Gyávaság, vakság, hiszékenység és meghunyászkodás, ez volt a valóság a rendszerváltás, a választás előtti hónapokban.

Olvassa végig Csurka István kitűnő elemzését a rendszerváltásról a november 23-án megjelent Heti Magyar Fórumban!