A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 50. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A 99 éves hős

Zsille Gábor: A Visztulától a Dunáig

Délután két órakor a temetőben kezdődött, ahol megemlékezést tartottunk az 1944-ben, a Szent László Hadosztály isaszegi védelmi harcaiban elesett magyar honvédek emlékére. Boldizsár Gábor ezredes kiváló, megrendítő előadást tartott a hadosztály Budapest szovjet ostromának megakadályozása érdekében vívott védelmi harcairól, a magyar katonák helytállásáról és tragikus sorsáról. Az egész rendezvény azért is marad emlékezetes, mert megtisztelte jelenlétével egy nagyszerű ember: a századik életévében járó Ernest Nizalowski.

Lassan már hagyomány, hogy a Budapesttől alig tizenöt kilométerre fekvő Isaszegen civil szervezetek június elején lengyel délutánt tartanak. Legalábbis egy évvel ezelőtt Árpád-házi IV. Béla királyunk lánya, Szent Kinga tiszteletére rendeztek ünnepséget, idén pedig Szent László, a lovagkirály volt a téma. Az Együttműködés Isaszegért Egyesület, az Isaszegi Falumúzeum és lelkes hagyományőrző szervezetek jóvoltából igazán nagyon tartalmas órákat tölthettünk együtt. Az esemény szervezője és műsorvezetője Dürr Sándor volt, és kiemelt köszönet illeti a fővédnöki tisztséget vállaló helyi plébánost, Gulyka Józsefet is, aki a rendezvény központi részéhez befogadta az egybegyűlteket a katolikus temető mellett álló gyönyörű műemlékbe, az Árpád-kori alapokon álló Szent Márton-templomba. Együttlétünk délután két órakor a temetőben kezdődött, ahol megemlékezést tartottunk az 1944-ben, a Szent László Hadosztály isaszegi védelmi harcaiban elesett magyar honvédek emlékére. Itt Farkas Jenő nyugállományú repülő ezredes mondott beszédet, ezt követte a koszorúzás, katonai tiszteletadással. Képviseltette magát a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége és a Ludovika Zászlóalj Szent László Százada, de eljöttek a lovas hagyományőrzők is, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ösztöndíjas lengyel tisztjelöltjei. A Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület tagjai díszlövést adtak le. Ez utóbbi egyesület jelenléte különösen méltó és igazságos volt, hiszen a Józef Wysocki ezredes vezette lengyel légió emlékét ápolják – annak a lengyel légiónak az emlékét, amely az 1849 tavaszán vívott isaszegi csatában hősiességével döntően hozzájárult a magyar győzelemhez, kimentve Damjanich egységét az osztrák gyűrűből. A lengyelek mindvégig elképesztő bátorsággal vettek részt szabadságharcunkban, olykor még az ágyútűzzel is szemberohanva. Nem véletlenül hangzott el velük kapcsolatban az emlékezetes magyar tábornoki mondat: „Ezek vagy őrültek, vagy lengyelek.”
Lovagkirályunkra emlékező ünnepségünk három órától a Szent Márton-templomban folytatódott, ahol középkori Szent László-énekek is elhangzottak. Boldizsár Gábor ezredes kiváló, megrendítő előadást tartott a Szent László Hadosztály 1944 végén, Budapest szovjet ostromának megakadályozása érdekében vívott védelmi harcairól, a magyar katonák helytállásáról és tragikus sorsáról. Nem túlzás kijelenteni, hogy ez a beszéd lengyel délutánunk egyik csúcspontja volt. Az előadók sorában néhány perc erejéig én is a mikrofonhoz léptem, hogy megosszak a hallgatósággal egy kevéssé ismert részletet Szent László kultuszának lengyel vonatkozásaiból: Jagelló László király magyarországi utazásának történetét. Dióhéjban arról van szó, hogy 1410-ben az egyesült lengyel, litván és ruszin hadak megsemmisítő diadalt arattak a Német Lovagrend serege fölött. Ezt a sorsdöntő ütközetet Grünwaldnál vívták, és az egész középkor egyik legnagyobb, legvéresebb katonai cselekménye volt. A küzdelem hevességéről mindent elmond, hogy a történészek számításai szerint negyvenezer halott hevert a mezőn. (Érdemes utánanézni a világhálón: a Wikipédia Grünwaldi csata című szócikke szakszerű részletességgel ismerteti az összecsapás lefolyását.) Nos, a lengyelek elsöprő győzelmének egész Európában gyorsan híre ment, és Luxemburgi Zsigmond királyunk szívélyesen meghívta Jagelló Lászlót egy magyarországi vakációra, hogy kipihenje a lovagrendi háború fáradalmait. A lengyel uralkodó elfogadta a meghívást, és 1412 kora tavaszán eljött Budára. Amikor Zsigmond megkérdezte tőle, hogy mely magyar várost szeretné látni, Jagelló azt felelte: szeretne elzarándokolni Nagyváradra, Szent László király sírjához. Ugyanis ő a keresztségben Opuliai László herceg után a László nevet kapta, védőszentjének pedig a mi Árpád-házi Szent Lászlónkat választotta. Zsigmond teljesítette a jeles vendég kérését – a két király együtt elzarándokolt Nagyváradra. Persze, megvolt a magukhoz való eszük, útközben nem unatkoztak sokat, ugyanis Tokaj felé mentek. A Hortobágyon elvadászgattak néhány napig, majd néhány kupa tokaji bort is legurítottak a torkukon. Ezt követően Debrecenbe mentek, s onnan át Nagyváradra, ahol imádkoztak Szent László sírjánál. Váradon olyan remekül érezték magukat, hogy csak Pünkösd után indultak vissza Budára, ahol Zsigmond nemzetközi lovagi tornát rendezett lengyel vendége tiszteletére. A krónikásoknak köszönhetően még azt is tudjuk, hogy a kopjatörő viadalon a lengyel lovagok diadalmaskodtak. Azért is fontos mindezt felelevenítenünk, mert erről az iskolában sajnos nem tanultunk: a kommunista (újabban pedig „világnézetileg semleges”) szellemiségű tankönyvek mélyen hallgatnak arról a tényről, hogy a lengyel és a magyar király együtt imádkozott egy szent sírjánál.
Az isaszegi lengyel délután a kétórás templomi ünnepséget követően végül a katolikus kultúrházban zárult, a helyi asszonyok jóvoltából finom szendvicsekkel, házi süteményekkel és remek szőlőpálinkával. Mindenki remekül mulatott. Hanem az egész rendezvény azért is marad emlékezetes, mert megtisztelte jelenlétével egy nagyszerű ember: a századik életévében járó Ernest Nizalowski. A világsajtó nagydobra verte, hogy a normandiai partraszállás évfordulóján mostanság tartott ünnepségeken néhány világháborús veterán is részt vett – a híradós tudósítások szívesen mutatták az egyenruhában ülő aggastyánokat. Nos, az isaszegiek semmiben sem maradtak el a normandiai ünnepségek szervezőitől, hiszen Ernest Nizalowski a lengyel hadsereg katonájaként végigharcolta a második világháborút, méghozzá nem is akárhogyan. A modlini ütközetben tanúsított vitézségéért (egymaga két náci harckocsit felrobbantott) a Lengyel Hadsereg Hőse kitüntetésben részesült. Később megkapta a Lengyel Köztársaság Lovagkeresztjét, 2005-ben pedig elnyerte Az Év Lengyele címet. Nevét bátran írhatjuk úgy is, hogy Nizalowski Ernő, hiszen édesanyja magyar volt, és ő maga is lengyel–magyar kettős állampolgár. Választékosan, bármiféle akcentus nélkül beszéli nyelvünket. Bár egészségi állapota az utóbbi egy-két évben megrendült, most is tökéletes szellemi frissességnek örvend, s a társalgási helyzetnek megfelelően gond nélkül váltogatja a lengyel és a magyar nyelvet. Fővárosunk tizedik kerületében, Kőbányán lakik, amely száz esztendeje a hazánkban élő lengyel közösség fészke. Nem véletlen, hogy a lengyel plébánia is ott működik. Ernő bácsi a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat helyi szervezetének egyik vezetője, továbbá alapító tagja a Bem József Kulturális Egyesületnek. Számos szolidaritási és közösségi ügy áldozatos támogatója. Remélem, a közeljövőben hosszabb beszélgetést készíthetek vele, hogy részletesen megismerhessük különleges élettörténetét.