A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 24.
száma.





Merkel kiállt a magyar kerítés mellett

Váratlanul elhunyt a Magyar Fórum egykori munkatársa, Lovas István

Ha Kunhalmi lesz az MSZP elnöke, akkor borítékolható, hogy összeáll Gyurcsányékkal

150 éve született Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Mátyás király emléke Felvidéken

Jancsó Badacs Károly

Hunyadi Mátyás személyének és uralkodásának emlékeit a mai Felvidék területén számos helyen föllelhetjük. Sok közülük közismert, sok pedig nem. Ugyancsak kevésbé ismeretes, hogy az Észak-Magyarországon kialakult felvidéki jelleghez határozottan hozzájárult a Hunyadi-kor és maga Mátyás trónra lépése is. 
      A Felvidék megnevezésnek Mátyás idejében még se híre, se hamva. A Felső-Magyarország 
megnevezéssel is csupán a Mohács utáni három részre szakadt Magyarország idejében találkozhatunk a felső-magyarországi főkapitányok címében. Ám Mátyás idejében és az azt megelőző századokban is felfedezhetjük e észak-magyarországi terület sajátos, már-már külön fejlődésének jeleit. Géza fejedelem, majd Szent István és a korai Árpád-házi királyok idején Észak-Magyarország, a mai Felvidék területének egy része, nyitrai dukátus címen van számon tartva a Magyar Királyságon bévül. Központja, Nyitra vára, a királynevelés színhelye. Az Árpád-házi trónörökösök a nyitrai dukátus fejedelmeként tanulhatták ki az uralkodás alapjait. Szent László királyunk is kedvelhette e vidéket, mert Nyitra várában tartózkodott, amikor eltávozott az örökkévalóságba. Ez a 10-11. század időszaka. 
      A 14. században Károly Róbert uralkodása idején a kiskirályok bírták Észak-Magyarország várait, jobbágyfalvait, városait. Nyugaton Trencséni Csák Máté, keleten pedig az Abák terpeszkedtek. A nyakaskodó kiskirályok leverése után az Anjou-korban Zólyom város környékének vadban gazdag erdősége Nagy Lajos királyunk vadászatainak célja lett. A király e vadászatok miatt építtette Zólyom város közelében Végles várát és a zólyomi várkastélyt is. Végles neve beszédes, ugyanis végső lesre utal a neve, mely magában hordozza a vár vadászkastély mivoltát. E vár szlovák neve a magyar eredetiből Vígľaš lett. Zólyom a király kedvelt tartózkodási helyévé vált, úgyszintén mint Nagyszombat városa is, ahol egy palota ált rendelkezésére. E palota 1950-ig a város részét képezte, míg nem adta át helyét az új posta épületének. Nagy Lajos királyunkat Nagyszombat városában 1382-ben érte a halál. 
      Észak-Magyarország várai, városai a király és a koronahű nemesség kedvelt pihenőhelyei, erdőségei kedvelt vadászhelyei voltak. Minden valószínűséggel már az Árpád-háziak idejében is ez ekképp volt, ám az Anjou-korban, Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt és Mátyás idejében ez bizonyíthatóan így volt. A királyi kegyből való kiesés, majd a király kegyébe való visszatérés nemcsak az Anjou-korban, de a Hunyadiak idejében is megismétlődött Észak-Magyarországgal kapcsolatban.
      A huszita korszak végén a 15. század első felében a Csehországban uralkodó bratrík mozgalom átcsapott Észak-Magyarország váraira és vármegyéire is. A bratríkok betörtek Magyarországra és az akkori Észak-Magyarország közepe és keleti része a katonai befolyásuk alá került. Elképzelhetjük mekkora területet tartottak fennhatóságuk alatt, ha Pőstyéntől Bártfáig voltak táboraik és a mai Magyarország északkeleti csücskében fekvő Hejce falujának templomát is azon időkben a husziták használják. Habár a husziták által elfoglalt várakban és táborokban a Biblia által ihletett életvitel uralkodott - ahol a legrátermettebb vitézekből lettek a vezetők és a hadizsákmányon egyenlő mértékben osztoztak - az általuk elfoglalt észak-magyarországi terület néphagyományában, népi mondavilágában a bratríkok után nem maradt számottevő emlék. Ján Jyskra vezetése alatt nemcsak a huszita ige terjedt, de a bratríkok rablásokra, és erőszakra is vetemedtek számtalan esetben. 
Valószínű emiatt nem maradt jelentékeny nyomuk a népi mondavilágban. Annál inkább maradt emléke azon királynak, mely a bratrík világnak a Magyar Királyságban véget vetett. Hunyadi Mátyás kellett kerüljön a magyar trónra, hogy a bratríkok hatalma hanyatlani kezdjen. Erre 1458-ban a sárospataki ütközet alkalmával került sor, amely után a bratríkok hovatovább nyugat fele szorultak, majd teljesen ki lettek zavarva az országból.
     Mint Anjou Károly Róbertnek, úgy Hunyadi Mátyásnak is meg kellett vívnia jogos jussáért az észak-magyarországi területért, hogy az újra a királyi udvar kedvelt vadászterületévé és pihenőhelyévé lehessen fogadva. Észak-Magyarország lakossága mind a kiskirályok, mind a bratríkok idején is minden bizonnyal erősen koronahű maradt. Erre a mai Felvidék területén  Mátyásról fennmaradt legendák, mondák, emlékhelyek sokasága utal, melyek a magyar királyt pozitív viszonylatban említik, és melyek nemcsak a mai felvidéki magyar, de a modern szlovák társadalom tudatában is erősen élnek. Valószínű, hogy az uralkodó személyének igazságosságát, rátermettségét megjelenítő Mátyás-legendák nem csupán Mátyásra, de az Észak-Magyarországon előtte megforduló más magyar királyok, mint Szent István, Szent László, Anjou Nagy Lajos, vagy Luxemburgi Zsigmond személyére is vonatkozhatnak, de e történetek csupán a felvidéki Mátyás-legendáriumban maradtak fenn.
      A mai Szlovákia területén talán a legismertebb Mátyás-emlékhely a felsőnyitrai Bajmóc vára mellett terebélyesedő hétszáz éves hársfa. A helyi legenda szerint e hársfát Trencséni Csák Máté ültethette 1301 környékén, amikor Bajmóc várát birtokolta. Mátyás idejében a hársfa már kiterjedt koronával rendelkezett. A humanizmus korának nagy uralkodója szintén, mint Nagy Lajos, kedvét lelte a vadászatokban. Ezen vadászatainak egyik vendéghelyéül a bajmóci várat választotta. 
A szájhagyomány úgy tartja, hogy Mátyás király a kimerítő hajtóvadászatok után szívesen megpihent e hársfa alatt. A fennmaradt királyi rendelkezések, melyek Bajmócon lettek keltezve és a „mi kedves bajmóci hársfáink alatt” mondattal lettek befejezve, azt bizonyítják, hogy a hársfa árnyas aljában Mátyás gyűléseket és ünnepélyeket tartott. E fa legterebélyesebb állapotában elérte a 30 méteres magasságot, törzsének kerülete 12,5 méter volt, koronájának átmérője 36 méter. Sajnos minden fafajtának megvan a saját élettartama. A bajmóci hársfa mára már aggastyán korába ért, ami a fa sorvadó állapotában mutatkozik meg. A szlovák szakma nagy gonddal van a hársfa állapota iránt. A 19. századi szlovák nemzetébredés a hársfát általában mint a szlávok szent fájaként kezdte tudatosítani, a németek germán tölgytiszteletének pandánsaként. Ezen oknál fogva a 19. században a szlovákok lakta területeken lévő ősi hársfák nagy tiszteletnek kezdtek örvendeni. Ezek közt a Pálffyak sasfészkének, Bajmócnak parkjában terebélyesedő Mátyás király hársfája, szlovákul „lipa krála Mateja” előkelő helyet foglalt el. Már a 19. századi Magyarországon a bajmóci hársfa, mint Mátyás király emléke volt ismert. Ennél fogva nemcsak a szlovák köznép, de a fejét frissen felvető szlovák értelmiség részéről is tiszteletnek kezdett örvendeni. Napjainkban a bajmóci hársfa a szlovák köztudatban legerősebben élő Mátyás-emlékként van jelen. 
      Besztercebányától nem messze fekvő Zólyomlipcse falu felett emelkedő ugyanazon nevű vár közelében áll egy hétszáz éves hársfa. Erről ugyanilyen történet maradt fenn, mely szerint szintén e zólyomlipcsei hárs árnyékában szeretett megpihenni Mátyás királyunk, viszont ezt fennmaradt levéltári anyagok nem támasztják alá, mint a bajmóci hársfa esetében. 
      Mátyás Zólyom környékén a véglesi erdőkben is szeretett vadászszenvedélyének áldozni.
A hagyomány úgy tartja, hogy Véglesen Mátyás király terítette le az utolsó Kárpátokban vadon élő bölényt.
     A szlovák nép ajkán fennmaradt egy olyan Mátyás király legenda is, mely az egyik legjellegzetesebb szlovák népviseleti darab kialakulásához kötődik. A Zólyom vármegyei Polyánhegyalján fekvő jellegzetes szlovák falu, Gyetva településén esett meg a dolog. Ugyanis azt tartja a gyetvai szájhagyomány, hogy amikor Mátyás királyt az egyik vadászata során a helyi gyetvai nemes látta vendégül, az ünnepi lakomán a gyetvai hajtók szolgáltak fel. A szegény sorsú gyetvaiak látva a temérdek sültet, lekapdostak maguknak, családjuknak a csemegékből és az ingükbe rejtették. Mátyás figyelmes lett arra, hogy az egyik hajtó soványképű létére nagy pocakkal jár fel alá. Maga elé hívatta a gyetvait, mire annak inge alól kiperdültek a felhalmozott sültek. Ám Mátyás a monda szerint a lakoma vígságát nem akarta szigorú ítélkezéssel megtörni, ezért az ünnepség vígságát tiszteletben tartva, úgy rendelkezett, hogy melltől lefele levágatta a gyetvaiak hosszú ingét, melybe a sülteket rejtették. Elrendelte, hogy ezentúl a gyetvaiak csak ilyen rövid inget viseljenek, hogy az ing aljába királyi asztalról csemegét többé ne rejthessenek. Ennyi a legenda, ám ami bizton igaz, hogy Mátyás mindenképpen járt e vidéken. A közeli zólyomi várkastély, Zólyomlipcse vára és Végles vára - melyek Gyetvától nem messze magasodnak - a királyi vadászatok után megtartott pazar lakomák helyszínei voltak, ugyanúgy mint előtte Luxemburgi Zsigmond és Nagy Lajos király idejében.
Olvassa végig cikkünket, és más Mátyás királyhoz kapcsolódó írásunkat a Havi Magyar Fórumban!