A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 16.
száma.





Pálffy Ilona:
Szó sincs adatvesztésről


A választások óta még jobban megveti a vidéket a városi „értelmiség”


Elhasaltak a demokratikus választásokon, aztán együtt tüntettek demokráciáért: Gyurcsány, Vona és a többi


Csáky Csongor:
A Kárpát-medencei magyarság közös sikere a Nemzeti Kisebbségvédelmi kezdeményezés





Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Károlyi szobrát a színesfémgyűjtők kezére kell adni

Csurka István

Elöljáróban teljes meggyőződéssel kijelentem: gróf Károlyi Mihály a magyar történelem egyik legaljasabb, leggátlástalanabb, gyáva és ráadásul tehetségtelen eszközembere volt, aki élete végső szakaszában eljutott a bolsevizmusig, és ráadásul a KGB elődének beépített embere lett. Szobrának semmi keresnivalója nincs az Országház környékén, sőt ezt a szobrot minden további nélkül a cigány színesfémgyűjtők kezére kell adni.
 
A bizonyítás mindegyik eleme tényekből és feltárt adatokból áll. Ezek rendszerint szándékosan elhallgatott adatok és elemzések. Sokszor csak szerencsével lehet hozzájuk jutni.
 
Károlyinak a Tisza Istvánhoz való viszonyával szükséges kezdeni. Károlyi kóros kisebbrendűségben szenvedett. Gyűlölte, félte és irigyelte Tiszát, aki minden tekintetben felette állt. Még fizikailag is. Életük során kétszer párbajoztak, a kor úri szokása szerint, és Tisza mindkétszer könnyedén elpáholta, megkardlapozta Károlyit, míg maga sértetlen maradt.
 
Károlyi már 1917-ben, valamikor az amerikai hadbalépés bejelentése és a bolsevik forradalom, illetve előzménye, a Kerenszkíj köztársaság felállása idején kijelentette az országgyűlésben, hogy „mi már az antanttal vagyunk”. Vagyis az ellenséggel. Ezt nyilvánvalóan tanácsadói köre, Jászi–Jakubovics Oszkár, Bíró–Blau Lajos, báró Hatvany–Deutsch Lajos és Kunfi–Kronfeld Zsigmond ajánlására tette, megnyitva ezzel a hazaárulás máig tartó folyamát. Mert vizsgálat tárgyává tehető ugyan, hogy helyesek-e valamely nemzet háborús céljai, de akkor az ellenség oldalára állni; amikor a magyarság, a nép a frontokon vérzik, iszonyú szenvedések közepett, szinte behunyt szemmel tanúsít emberfeletti hősiességet, és a háború kimenetele még kétesélyes; olyan árulás, amely halált érdemelt volna. Ezzel szemben Tisza ellen követtettek el merényletet az Országházban, de a megbízott alak nem találta el a házelnököt. A golyó helye ma is ott van a pulpitus oldalában. Amikor 1918-ban Károlyit Károly király kinevezte miniszterelnöknek, a merénylőt kiszabadították és ünnepelték. De a lényeges nem ez, hanem az árulás. A nemzetből kiválik egy rész – egyébként törpe kisebbség –, és az ellenség oldalára áll. Megtagadva azt a történelmi folytonosságot, amely óriási előnyökhöz, emancipációhoz és a hatalomban részességhez juttatta. Ezen felül megtagadva azt az 1914-ben tanúsított sajtóbeli háborúpártiságot, amely segített a magyar bakák százezreit a frontokra küldeni.
 
Ez a különállás és az ellenséggel tartás máig tart. A harmincas évek derekán és végén nem volt vitás, hogy a békefront, az úgynevezett Népfront a kommunisták vezetésével a szovjet bolsevizmus magyarországi szervezése, és belső bomlasztó erő. Ezzel a Népfronttal szemben Horthyék ugyanolyan elnéző magatartást tanúsítottak, mint a liberális Tisza a Galilei körrel és más bomlasztó szervezetekkel szemben. Hogy aztán diktátorsággal és fasisztasággal legyen megvádolva a Horthy-rendszer, és önkényeskedéssel, diktátorsággal Tisza István. A helyzetek kísértetiesen rímelnek egymásra.
És mi a párhuzam a mai helyzettel? Olvassa végig Csurka István elemzését a legújabb Magyar Fórumban!