A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Török gazdasági csoda

Megszűnt a kívülről történő nyugati irányítás évtizedes lehetősége

Boros Imre: „Erdogantól azért is tartanak a liberálisok, mert szakított azokkal a viszonyrendszerekkel, melyek kedveztek a Nyugatnak.” A PHARE-programokat koordináló hajdani minisztert a török vezetés és a visegrádi országok közti párhuzamokról is kérdeztük.

Erdogan győzelme hírére a hazai balliberálisok és sajtójuk megijedt. Miért tartanak ennyire tőle?
 

–Törökország meglehetősen jelentős stratégiai szempontból az úgynevezett nyugati főerők számára. 80 milliós lakossága komoly tényező. Kis-Ázsiában fekszik, kiemelt stratégiai helyen, két földrészt köt össze. Sőt még a NATO-nak is fontos szereplője, hiszen szárazföldi hadserege létszámot tekintve a második, és elég komoly fegyveres - és légierővel rendelkezik. Törökország és Egyiptom „áramvonalasítása” nagyon fontos volt a Nyugatnak. Ezt úgy „oldják meg”, s ez Egyiptomra a mai napig jellemző, hogy a hadsereget kézben tartják a West Pointról – ez az amerikai hadsereg katonai erődje – , és a hadsereg pedig irányítja a politikát. Ezért legtöbbször magas rangú katonák az egyiptomi államfők. Korábban Törökországban is hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy nem közvetlenül a katonák vezették a kormányokat. Viszont ha a kormány „kiénekelt” a liberális kánonból, akkor puccsot hajtottak végbe. Ezen változtatott Erdogan 2003-ban, mikor miniszterelnök lett. Nem a Kemal Atatürk – féle párttal, hanem egy újjal indult. A török gazdaság szárnyalni kezdett, kiváló befektetési klímát hoztak létre. Évente átlagban több mint tízmilliárd dollárnyi befektetői tőke áramlott be, az ország kihúzta fejét az IMF-hurokból, ezzel mintegy modellt is teremtve egyfajta újszerű, s egyben eredményes gazdaságpolitikára. Az azóta eltelt erdogani másfél évtizedet, mint török gazdasági csodát lehet számba venni, amit egyebek mellett a GDP közel megháromszorozódása is jelez. Erdogannak elsősorban a hadseregtől kellett tartania, nem alaptalanul, mert meg akarták puccsolni. Mostanra a hadsereg azon utolsó erőit is kiiktatta, akik az egyiptomi mintát vették alapul. Azt is tudni kell, hogy kormányzása alatt a világi berendezkedésből egy negyed fordulatot visszavettek; ezáltal nem lett Törökország iszlám állam, de sokkal jobban tisztelik a vallási hagyományokat. Ez a szavazóbázis szélesítése miatt is történt, mert vidéken arányában többen vallásosak, mint Ankarában, vagy a nagyvárosokban, és a gazdasági növekedést népjóléti intézkedések követték. Erdogantól azért is tartanak a liberálisok, mert szakított azokkal a viszonyrendszerekkel, melyek kedveztek a Nyugatnak. Törökország hosszú ideig jó kapcsolatot ápolt Izraellel, de emlékezzünk arra az incidensre, amikor izraeli deszantosok egy török jószolgálati hajót megtámadtak. Azóta a két ország viszonya finoman szólva nem felhőtlen. Emellett az évszázados orosz-török ellentét is lassan elsimul, igaz mindent megtesznek a nyugatiak, hogy ez ne sikerüljön. Biztos a Nyugat keze volt abban is, amikor az orosz repülőgépet megtámadta a hadsereg. Hiába, mert Törökország megerősítette, hogy érdekelt a Török Áramlat gázvezeték megépítésében. Az oroszok számára pedig a Földközi-tengerre megnyílik a kijárat. Szíria azért is lényeges számukra, mert az ország kikötőjében tartják hajóikat. Tehát a törökök megnövekedett mozgástere a Nyugat egyes vezetőinek nagyon nem tetszik, ezért támadták meg a török lírát. A török jegybank nem használta az eszközeit, gigantikus mértékben kamatokat emelt. Ezt neki, frissen megválasztott elnöknek rendeznie kell. A jegybank semmit sem tett annak érdekében, hogy elhárítsa a török líra elleni támadást.
 
Ezt a módszert alkalmazta a jegybank Magyarországon is?
 

–Pontosan. Az 1990-es évek elejétől a jegybank abban az esetben, ha nemzeti kormány volt, minden esetben annak megbuktatására törekedett. Ez alól Járai sem volt kivétel. Most viszont a kormány és a jegybank célja a gazdasági ügyekben megegyező. A kamatokat is lehozták. Törökországban a jegybank viszont Erdogan politikáját megtámadta.
 
Erdogan elnöki rendszert vezetett be. Akkor azért is félnek a liberálisok, mert féltik a török jegybankot, hogy az nem tudja ezután azt tenni, amit a nyugati pénzügyi körök diktálnak neki?
 

–Természetesen, hiszen Erdogan egy személyben kormányfő és államfő. Így a francia, sőt az USA elnökénél is erősebb a jogköre. Jogteremtő erejével a parlamentet is feloszlathatja. Ezért biztos mindent megtesz azért, hogy az ellenlábasait félreállítsa az útból. Tehát a pénzügyi szektort is. Az elnök az oktatással is elégedetlen; szeretné visszafogni benne az ortodox iszlám vonulatot. Erdogannak víziója van Törökországról, amit át akar ültetni a gyakorlatba – ehhez nagyon jó gazdasági eredményeket produkált.
 
Egyáltalán akar-e a török vezetés az EU-ba tartozni? Vagy inkább az oroszok, és Kína felé nyit?
 

–Egyelőre minden vasat tűzbe tart az elnök. Még nem vonták vissza az európai uniós csatlakozási kérelmüket. Az akadozás mögött a kétségtelen jogi természetű problémák mellett inkább nyomós politikai gondok húzódnak meg. Törökországban valóban nem alakult ki aktív kisebbségvédelem, a vallási kisebbségek sem önfeledten boldogok, a kurdokat üldözik, a keresztény lakosság aránya pedig 2 százalékra csökkent száz év alatt, az 1914-es 20-25 százalékról. Emellett nagymértékben nyitott a hajdani Szovjetunió muszlim országai felé, és javulnak a kapcsolatok Kínával és Oroszországgal.
 
Említette a török kisebbségek ügyét. Romániát miért nem ülteti Brüsszel a szégyenpadra a sorozatos magyarellenes határozatai miatt?
 

–Ebben mi is hibásak voltunk, mikor megszavaztuk Románia csatlakozását az EU-ba. Emellett az unión belül a kisebbségi ügyekkel nem szoktak foglalkozni. Ez nem csak a magyarságra vonatkozik, hanem például Franciaországra is. Éppen ezért indították el a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezést, és hála Istennek összegyűlt a megfelelő aláírás. Csak gondoljunk bele, hogy Európa 47 államában hozzávetőleg 340 történelmi kisebbség él, lélekszámuk meghaladja a 100 milliót. Minden hetedik európai polgár valamely történelmi kisebbség vagy etnikum tagja. Az Európai Unióban annak 23 hivatalos nyelve mellett hatvannál több regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélnek. Az említett nyelveket beszélő polgárok száma 40 millió.
 
Ha már hazánkat említette, milyen a V4-ek és Ankara kapcsolata?
 
– Érdemes hazánk, Lengyelország és Törökország első világháború utáni történetét a hasonlóság okán megemlíteni. Mindhárom ország-alakulat összeomló birodalmak romjain jött létre, kettő közülük – hazánk súlyos terület- és népességvesztés, Lengyelország pedig egy sorsdöntő, a fiatal szovjet állammal vívott nyertes háború révén – megalapozta szuverén állami létét. Törökország pedig sikerrel megőrizte azt, azzal, hogy a nyugati hatalmak mohóságának ellenállva, az aktuális honi megalkuvó államvezetést is leküzdve törzsterületeit megtartotta, és 1923-ban az iszlám államiság helyett a világi köztársasági berendezkedést választotta. Visszatérve a Törökország, Lengyelország és Magyarország közötti hasonlatosságokra, elmondhatjuk, hogy mindhárom állam esetében növekvőben vannak azok az előnyök, amelyek a szuverenitás kiteljesedéséből adódnak, így a gazdasági fejlődés, a védelmi képesség és a nemzetérdekű politika. Mindhárom ország változatlanul tagja a nyugati katonai szövetségnek és ezen a státuszon nem is kíván változtatni, kettő közülük tagja az EU-nak is, és mindhárom ország határozottan saját hagyományai tiszteletére építő politikát folytat. De a Törökország által folytatott politika nem múlik el nyomtalanul sem az EU, sem a NATO életében.
 
Medveczky Attila