A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Lyukra futás balliberális módra

avagy amikor nagyon nem jön be a tervezett lejáratás

A balliberális értelmiségiekhez sorolhatók közül mindig is tisztelettel figyeltem Csányi Vilmos Széchenyi-díjas etológus, egyetemi tanárt. Munkássága eleve megbecsülést érdemel, de emellett abszolút kiemeli őt a balliberális holdudvarból az is, hogy ő tényleg ért ahhoz, amit csinál, kutatási területének valóban különleges szaktekintélye. Mivel a jelenlegi ellenzék oldalán bizony igen sokan az akolhoz tartozást tudják csupán érdemként felmutatni, s emiatt mutatja be őket a balos média valamely terület nagy hozzáértéssel rendelkező véleményformálójának, Csányi Vilmos esetében már ez is komoly felüdülést nyújt. De legalább ilyen rokonszenves az akadémikus személyében az is, hogy bár megnyilatkozásaiból rendre kitűnt és kitűnik világnézete, ami sok tekintetben más elvek szerint rendeződik, mint a nemzeti oldalon állóké, ám sosem fröcsögött a másik oldalon állókra, vagy azok nézeteire.
Talán éppen a vállalt baloldali értékrend miatt érezte ideális interjúalanynak az egyik balliberális portál vezető újságírója is Csányi Vilmost. Alighanem bízott abban, hogy a mindig intelligensen nyilatkozó, mondandóját rendszerint a saját kutatási területéről hozott érzékletes, tudományos példákkal alátámasztani igyekvő akadémikus a maga választékos, tanári stílusában jól odamondogat majd Orbán Viktornak és a kormánynak. Őszintén szólva magam is erre számítottam, amikor rákattintottam a terjedelmes interjúra.
Ezzel szemben, bár természetesen hangoztak el kritikai észrevételek is, összességében Csányi Vilmos alaposan lyukra futtatta a neves interjú-készítő kollégát. Bár egyre-másra következtek a tudományos köntösbe bújtatott kormányellenes kérdések, az akadémikus nem csupán kitért a konkrét bírálat elől, de több kulcskérdésben kijelentette, hogy Orbán Viktorral ért egyet. Egy láthatóan kormánybírálatra vágyó újságírónak olyanokat mondani, hogy „a migrációügyben sokkal inkább Orbánnak adok igazat Merkellel szemben”, vagy azt, hogy „igazság szerint Merkelnek bele kellett volna buknia a migráció kezelésébe, mert az elosztás és a kvótázás is óriási baromság”, több mint elgondolkodtató. Miként elgondolkodtató az is, amikor azt mondja: „A NER-rel én nem vagyok annyira negatív, mint az a kör, ahová tartoztam, tán tartozom ma is. Ugyanis nem látok alternatívát. Nekem úgy tűnik, hogy Orbán egy, a saját elképzelése szerinti modern társadalmat épít.”
Szintén értékelhető és hiteles kritikaként lehet arra a Csányi-fejtegetésre tekinteni, amikor így fogalmaz: „kétségtelenül sok a hiba, az érdeksérelem (mármint a kormányzati munkában – K.A.), ám rengeteg a hiszti is (az ellenzék részéről – K.A.), jelentős részben olyanoktól, akiknek erre nincs nagyon alapjuk. Emlékszik a filozófusbotrányra? A szabad demokrata Magyar Bálint még miniszterkorában társadalomtudósok között szétosztott közel egymilliárd forintot. Vajda Misu, akivel én közös vegyipari technikumba jártam, szeretem, tisztelem, százmilliót kapott agressziókutatásra, és el is költötte konferenciára, utaztatásra. Amivel az a baj, hogy egy filozófusnak véleménye ugyan lehet az agresszióról, de nem kutatja, mert nem ért hozzá, hiszen az agresszió biológia és pszichológia. Egy filozófusnak nem százmillió kell, hanem számítógép és az egyetemi könyvtár, passz. Bezzeg a szerencsétlen biokémikus, akinek vegyszert, izotópot, mindenféle drága dolgot kéne venni, hogy végezhesse a dolgát, na, az semmit nem kapott. Sokan felháborodtak, és amikor a következő kormány neki támadt a filozófusoknak, a szakma, emlékezve a milliárdra, nem védte meg őket.”
Azzal se járt jobban a riporter, amikor a Sargentini-jelentésről szeretett volna valami jól csengőt hallani Csányi Vilmostól. Az akadémikus ugyanis arra a kérdésre, hogy mit szólt a jelentéshez, nemes egyszerűséggel a következőt felelte: „Röhögtem. Külön röhejes, hogy képtelenek összerakni egy olyan anyagot, amiben nincs egy halom, az egészet hiteltelenítő hiba. Fogalmuk sincs, ki is ez az Orbán. És arról sincs fogalmuk, hogy ezzel semmit nem érnek el. Orbán erős, simán lepattan róla a jelentés.”
Persze, hogy erős és persze, hogy lepattan, hiszen minden Európában zajló folyamat igazolja Orbán döntései és politikai iránya helyességét, tehetjük hozzá mi. És ennek köszönhető az, hogy – amint Csányi Vilmos is kiemeli – „közel hárommillióan akarják Orbánt, és ezt mindannyiunknak el kell fogadni.”
S talán azért van ennyi híve, s talán azért sikeres és talál az emberek szívébe a migráns-kérdést középpontba állító orbáni politika, mert mi, átlagemberek pontosan érezzük azt, amit Csányi Vilmos tanári színvonalon megfogalmaz: „A multikulturális társadalom az emberiség jelenlegi szerveződési szintjén instabil, nem vagyok a híve. Tényleg rettenetes bajok forrása lehet, lásd Jugoszláviát, ahol, amint a diktatúra megszűnt, egymásnak estek a nemzetek, korábbi szomszédok, barátok gyilkolták egymást, a gyerekeket a szüleik előtt gyalázták meg a katonák. Két dolog következik ebből. Egyrészt kerülendő, hogy egymástól lényegesen eltérő kultúrájú népcsoportok éljenek együtt. Másrészt tudomásul kell venni, hogy a kultúra vékony máz, s ha nem ápoljuk, nem tanítjuk meg mindenkinek, mi megengedett, s mi nem, akkor ez a máz válsághelyzetben pillanatok alatt leolvad rólunk, s archaikus társadalombéli vadállatokká változunk.”
Minden szava igaz Csányi Vilmosnak, aki mindezeket úgy mondta el, s ez tovább növeli szavai súlyát és hitelét, hogy ebben az interjúban is megvallja: baloldali beállítottságú, s azt is elmeséli, hogy azért lett az, mert személy szerint neki, az ő életében lehetőséget jelentett a régi rendszer, olyan lehetőséget, amelynek révén egy villanyszerelő-mester fiából egyetemi tanárrá és akadémikussá válhatott. Az pedig még inkább hitelessé teszi az általa elmondottakat, hogy nem alkalmazza a balliberálisok általi kettős mércét a két XX. századi rémuralom között, baloldali gondolkodású létére ugyanis – személyes példákon keresztül – a kommunizmus rémtetteiről is lesújtó véleményt fogalmaz meg.
Jó azért azt tudni, hogy a balliberális oldalon még vannak valódi értelmiségiek is. Olyanok, akik képesek tovább látni az orruknál, felülemelkedni világnézetükön, elismerni, ha valamit jól csinál egy ellenoldali kormány, s mindezek eredményeként végső soron akár lyukra is futtatni egy nagyon erőltetetten kérdező újságíró-kollégát...

Kovács Attila