A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Politikusaink sorsdöntő tévedései

Dr. Horváth László

A rendszerváltozás politikai és gazdasági eseményeiről tudnunk kell az alábbiakat.
          1989-ben a Máltai Kongresszus előtt meghívták Pozsgay Imrét (MSZMP) Amerikába. Idősebb Bush elnök bizalmasan közölte vele, hogy a Máltai Kongresszuson meg fognak egyezni a szovjet csapatok Kelet-Európából való kivonásáról, majd a térségben parlamentáris demokráciát fognak létrehozni. Ennek végrehajtásában számolnak vele, mint reformkommunistával.
          Miután Pozsgay Imre erről beszámolt, az MSZMP vezérkara pánikszerűen hozzálátott az állami és pártvagyon átmentéséhez, hogy a rendszerváltozás után a kommunista vezetőké legyen a vagyon. Horn Gyula szerint minél előbb ki kell alakítani a kommunista ipari elitet. Ezt sikerült is elérniük a Németh-kormány alatt hozott gazdasági törvényekkel és a privatizációval. Több ezer milliárd forintot sikerült megkaparintaniuk.
          A politikai hatalom átmentését az Ellenzéki Kerekasztal körüli manőverezéssel biztosították. Az Ellenzéki Kerekasztalnál a régi és új pártok ültek össze, hogy megegyezzenek többek között az elkövetkező szabad választások lefolytatásáról.
          Az MDF elnöke, Antall József (1932-1993) a budapesti ELTE-n szerezte meg magyar irodalom, történelem szakon tanári diplomáját. Egy ideig tanított, majd az Orvostörténeti Múzeum főigazgatója lett. A rendszerváltozás idején az MDF pártba lépett. Bíró Zoltán lemondása után Csoóri Sándor és tagtársai javaslatára ő lett az elnök.
          Az Ellenzéki Kerekasztalnál megállapodtak, hogy a szabad választáson győztes párt hatalmát 2/3-os törvények sokaságával korlátozzák.
          Az országgyűlési választáson az MDF győzött.
          Antall József mint miniszterelnök nem tudta megvalósítani az elhatározott intézkedéseket, mert nem volt meg a 2/3-os többsége. Kénytelen volt a legnagyobb ellenzéki párttal, az SZDSZ-el paktumot kötni. Antall József a paktumot úgyszólván titokban kötötte, csupán a vezetőség néhány tagjával. Az egész vezetőség bizonyára nem egyezett volna bele az előnytelen paktumba. Nemcsak átengedte az SZDSZ-nek a köztársasági elnök jelölésének jogát, hanem engedte, hogy megakadályozzák a nemzet érdekét szolgáló törvényeket is.
          Ország-világ nyilvánossága elé kellett volna tárni a problémát, és ha kell, új választásokat követelni. De Antall József, noha tudta, hogy halálos beteg, nem akart megválni a hatalomtól.
          Milyen hazafi és milyen politikus az, aki a nemzet érdekét nem tekinti a legfontosabbnak és nagy mértékben átengedi az intézkedések jogát egy baloldali és nemzetellenes pártnak? Csak azért, hogy ő is nyeregben maradhasson. Az akkori, a nemzetnek ártó történések levét még ma is isszuk. Antall Józsefet összeférhetetlen természete miatt legjobb tanácsadói elhagyták (pl. a kitűnő Ferencz Csaba, Kiss Gy. Csaba). Hiába mondták, hogy az állam vagyonát nem kell magánkézbe adni (privatizálni), Antall József a liberális érvet hangoztatta, hogy „az állam a legrosszabb gazda”.
          Antall József nem cserélte le a privatizáció lefolytatásának vezetőit. (Az MSZMP-tag dr. Szilvásy Györgyöt, Csepi Lajost). Gyárakat, mezőgazdasági üzemeket vettek meg egy forintért, mondván, hogy veszteséges üzemek. Majd hatalmas bankkölcsönöket utaltak ki egymásnak szinte kamat nélkül, hogy a gyárat rendbe hozzák (Apró Piroska). Ekkor váltak ismertté Demján, Gyurcsány, Kapolyi, Leisztinger stb. nevek.
           Antall József szemrebbenés nélkül nézte végig az ország vagyonának a volt kommunisták kezébe adását, akik eddig sem a nemzet érdekét szolgálták, hanem egy idegen hatalomét. Amikor szemrehányást tettek neki ezért, Antall József cinikusan többször is azt válaszolta: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”
           Az Antall-kormány alatt (Sólyom László vezetésével) megalakult Alkotmánybíróság megvétózta az Igazságtételi törvényt (Zétényi), ami a Kádár-rendszer vezetőit felelősségre vonta, az eltűnt milliárdokról elszámoltatta volna és vagyonukat elkobozta volna. (Akkor is, ha a Máltai kongresszuson Gorbacsov kikötötte, hogy a kommunista vezetőket nem ítélik el.)
           Az Antall-kormány alatt nem adták vissza a kommunisták által elkobzott földeket, gyárakat, üzemeket, mint ahogy más kelet-európai országokban történt. Csak kárpótlási jegyet adtak. Ezekkel nem tudták visszaszerezni régi tulajdonukat, mert szabálytalan árveréseken, suba alatt mások szerezték meg.
           Az Antall-kormány alatt kezdődött el SZDSZ-nyomásra az ország védelmét szolgáló hadsereg fokozatos leépítése (a környező országokkal ellentétben).      
           Megdöbbentő az is, hogy történelem szakos tanár létére nem tudta, vagy elfelejtette, vagy nem akart emlékezni az 1975-ös Helsinki Záróokmány tartalmára, ami nekünk a Trianoni békediktátum óta nagyon fontos és reménykeltő határozat volt: „a határok a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megegyezéssel megváltoztathatók”.
           Vagy talán azt sem tudta, hogy Hruscsov 1964-ben a lenini nemzetiségpolitika szellemében vissza akarta csatolni Magyarországhoz Kárpátalja magyarlakta területeit? (Kádár bűnei között a legnagyobb, hogy ezt az alkalmat nem ragadta meg, ami további határmódosításokat is eredményezhetett volna.)
           Antall József 1991-ben anélkül, hogy a kormány tagjaival megbeszélte volna, vagy az országgyűlés elé terjesztette volna, minden tárgyalás, erőteljes fellépés, követelőzés, alkudozás nélkül aláírta a frissen megalakult Ukrajna és Magyarország Alapszerződését. Ő maga, egy személyben lemondott Kárpátalja magyarlakta területeiről. (Ezt a magyar országgyűlés csak három év múlva hagyta jóvá.)
           Átgondolva Antall József fentiekben felsorolt gazdasági és politikai ténykedését, felmerül bennünk, hogy ugyanúgy, mint Kádár (1956, 1964, 1975) ő is kimeríti a hazaáruló fogalmát.