A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Összefogás a kárpátaljai magyarság jövőjéért

Lezsák: Fogadjuk meg a huszti „rémalak” tanácsát

December 6-án, csütörtökön 18 órakor, Budapest Belvárosában, a Duna Palotában a Magyar Patrióták Közössége jótékonysági estet tartott legnagyobb társadalmi, politikai és gazdasági kihívásokkal szembenéző nemzetrészünk, Kárpátalja egyik erős magyar közösségeként számon tartott Salánk javára. A rendezvényen fellépett Kubik Anna Kossuth-díjas színművész és koncertet adott a Magyar Örökség-díjas kárpátaljai Credo Együttes. Az est bevételeivel a helyben élő magyarság fennmaradását, identitásának elmélyítését biztosító Ifjúsági Ház megvalósítását támogatták, amely a helyi református egyházközség tulajdonát képezi. Köszöntő beszédet mondott Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, aki a rendezvény fővédnöki tisztségét is vállalta.
 
Salánk múltjáról és jelenéről 

A történelmi Ugocsa vármegye északnyugati csücskében, Bereg vármegye határában fekvő település múltja az Árpád-korba nyúlik vissza. Történelmi jelentőségét jól tükrözi, hogy II. Rákóczi Ferenc a salánki kastélyban tartotta 1711. február 11–18. között a szabadságharc utolsó országgyűlését. A Borzsa folyó és a Helmec-hegy ölelésében fekvő településen élő magyar közösség összetartozását mi sem mutatja jobban, mint a statisztika: a település a legutolsó két ukrán népszámlálás (1991 és 2001) alapján a magyarság kb. 90%-os aránya megmaradt – mindannak ellenére, hogy a település az ukrán-magyar nyelvhatáron fekszik. A 3110 fős falu a kilencedik legnagyobb magyar közösséget mondhatja magának Kárpátalján, így a nyelvhatáron fekvő Salánk egyfajta védőbástya-szerepe megkérdőjelezhetetlen.
 
Salánk élni akarásáról a Magyar Patrióták Közösségének tagjai is meggyőződhettek, akik az elmúlt időszakban többször is meglátogatták a helyi közösséget. A magyarság aktivitása, a helyi református gyülekezet hatalmas közösségépítő ereje minden határon túli magyar közösség számára példaértékű lehet. Az utóbbi években kibontakozó – főként anyaországi vendégeket fogadó – falusi turizmus, a hosszú évszázadokra visszanyúló bodnármesterség, a szőlőművelés, s a tradicionális ugocsai gasztronómia mai napig életben tartása mind-mind tanúbizonysága annak, hogy a Magyar Patrióták Közössége méltán támogatja Salánkot.
 
A helyi közösség még a mostani vészterhes időkben is képes a jövőbe tekinteni: a salánki régi iskola kihasználatlan épületébe megálmodták az Ifjúsági Házat. A falak között már meg is kezdődött az értékmentés a régi tárgyak összegyűjtése és a nemzeti hagyományok éltetése. Bibliaórákat, hétvégi foglalkozásokat, táncházat kívánnak rendezni a falak között, amihez elengedhetetlen szükség lenne a lelakott állapotú épület felújítására.
 
Ezért rendezett december 6-án a Magyar Patrióták Közössége színvonalas előadást, remek fellépőkkel, kiváló szónokokkal, emlékezetes estet, melyen Salánk településről is érkeztek vendégek, így Balogh Attila református lelkész és Aljohin Viktor polgármester.
 
Azt is megtudtuk, hogy a fiatalokból álló közösség hagyományosan év végén rendez jótékonysági esteket.
 
A jótékonysági est, amely egyben gondolatébresztő 

Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közössége elnöke köszönetét fejezte ki mindazok felé, akik segítségükkel, jó tanácsaikkal hozzájárultak az est sikeréhez. Külön köszönet illeti Lezsák Sándor elnök urat, aki elvállalta a rendezvény fővédnöki tisztségét és a szervezésben is segítette őket. A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, és egyúttal a magyarok önazonosságának meghatározó eleme – jelentette ki az elnök. 2010 óta törvényerőre emelkedett ez az evidencia. „A Vereckei-hágó mentén élő honfitársaink nem csak a háború által sújtott ország terheit kénytelenek viselni, hanem mára az állami politika szintjére emelt nemzetiségellenes agresszió célpontjaivá lettek. A kárpátaljai magyarság az iskolabezárások rémképével, a jogtipró nyelvtörvénnyel és az államapparátus részéről megmutatkozó nyílt üldöztetéssel kénytelen szembenézni. A Magyar Patrióták Közössége emiatt kiemelten foglalkozik Kárpátaljával. Szerepvállalásunk 2016-ban kezdődött, mikor a Felső-Tisza-vidéki Huszt magyar iskoláját támogattuk. 2018 tavaszán pedig az ungvári járásban fekvő Korláthelmec magyar óvodájáért szerveztünk jótékonysági estet.” A salánkiakról szólva elmondta, hogy ez a település évszázadok óta a nyelvhatár őrzője. A magyar szív és lélek végvára. Azért is fontos, hogy ez a közösség újra eredményesen nézzen szemben az idők kihívásaival, mert jól tudjuk, hogy egy nemzetet a határainál lehet és kell megvédeni. Az elnök kihangsúlyozta: „nekünk a jövőt kell építeni. Aki építkezik, megmarad. Mi magyarok nem számíthatunk másra, csak a Teremtőre és egymásra.”
 
Kárpátalján, a helyi iskolákban végzett kérdőíves felmérések eredményeiből kiderült, hogy a kárpátaljai magyar fiatalok elköltözési szándéka hihetetlen méreteket öltött az utóbbi időben (a felmérésben részt vevő magyar diákok elköltözési szándéka mindenhol meghaladta a 80 %-ot, de több járásban ez az arány 90 %-nál is magasabb). E szomorú tény közösségünk sokat látott, a határon túli magyarság nehéz helyzetét jól ismerő tagjait is megdöbbentette, és aggodalommal tölthet el minden, a magyar nemzet sorskérdéseit szívén viselő embert – hangsúlyozta rövid előadásában Izing Máté a Magyar Patrióták Közösségének tagja.
 
Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Lakiteleki Népfőiskola alapítója, a Nemzeti Fórum elnöke egy képzeletbelei utazásra invitálta a jelenlévőket. Amit mondott, az egy krimibe illő történet. Lezsák 1976-ban járt először Kárpátalján. Ottani vendéglátó voltak többek között Fodó Sándor, a KMKSZ későbbi alapító elnöke, Vári Fábián László, Balla Gyula, S. Benedek András. Ezek a kapcsolatok fennmaradtak és egyre csak erősödtek, például 1987-ben Fodó Sándor részt vett a lakiteleki találkozón. ’76 decemberében ott ált a csapi határállomáson egy hosszú vámpult előtt. A vámosok kiszedték a táskájából az ajándékokat. Feltűnt nekik, hogy elég sok könyvet akar átvenni Kárpátaljára. A fő vámtisztnek azt mondta, hogy Beregszászról származik anyai ágról, tehát rokoni látogatásra jött. Majd Lezsák még visszább ment az időben, mikor hetedikes volt, és a Kertész utcai általános iskolában tanult. Akkori magyartanára, Kölcsey Huszt című verséről olyan erővel szólt, hogy Lezsák megfogadta, eljut egyszer Husztra. Diákként kereste a térképen, hogy hol áll Huszt romvára, de ha egyszer magyar, miként került a Szovjetunióba? Későbbiekben, mint tanító senki sem tanította úgy Kölcsey versét, mint ő….Azt is elhatározta, hogy diplomamunkája a kárpátaljai magyar irodalom 1945-től napjainkig lesz. Nem gondolta azt, hogy milyen nehéz lesz bejutnia akkor Kárpátaljára. S főleg Husztra. Még Csapon egy megdöbbentő esetnek volt tanúja, mikor egy néni nyakából a tiszt letépte a keresztet. A keresztet a földön megtaposta…..Előtte eljutott Beregszászra, de megparancsolták neki, nem hagyhatja el a várost. Mégis elhagyta. Keresték, ottani magyarok segítettek neki. Végül eljutott Husztra, ahol szerinte a rémalak még mindig megjelenik, és meg kell fogadni tanácsát: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”
 
Salánk református lelkésze újszövetségbeli idézettel kezdte. Pál apostol írja a Rómabeliekhez a 15. fejezetben. „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az õ felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett.” Balogh Attila kiemelte, mennyire szükségünk van egymásra, amint Pál apostol írja, hogy az erősek emeljék a gyengét. Fontos, hogy azzal erősséggel, amit kaptunk az Istentől, erősítsük egymást. Érdekességként megemlítette, hogy nem csak Budapesten van országgyűlés, hanem volt egyszer Salánkon is. Mégpedig 1711-ben tartotta ott Rákóczi fejedelem az utolsó országgyűlését. 

Aljohin Viktor Salánk polgármestere arról beszélt, hogy mennyire nehéz Kárpátalján, így a településen is a magyaroknak az élet. Azok a fiatalok, akik most szakmaválasztás előtt állnak, befejezik a középiskolát, egyetemi tanulmányaikat, látják, hogy az iskolát végzettek az alacsony bérek miatt képtelenek a településen maradni. Sőt el kell hagyniuk az országhatárt ahhoz, hogy megkeressék kenyerüket. A fiatal házasok rövid ideig élhetnek együtt. Megszületik a gyermek, a férj kimegy dolgozni Nyugatra, jó esetben évente kétszer látja a családját. Legtöbbször két évtized is eltelik, mire megkeres annyit, hogy szülőföldjén éljen a családjával. A lényeg, hogy ők visszatérjenek, és ne adják fel a reményt. „Bízunk a Jósistenben, és bízunk a jelenlegi kormányban. Bízunk abban, hogy hallatatik a mi szívünk. Ahogy abban is, nem csak hangoztatjuk azt, hogy egy vérből vagyunk, hanem a szavakat, szólamokat tettek követik, kísérik.”
 
Ezt követően megtudtuk azt, hogy a kanadai magyar közösség gyűjtést rendezett a salánkiak javára, és rövid idő alatt 400 ezer forintnak megfelelő dollár gyűlt össze.
 
Kubik Anna Kossuth-díjas színművész által előadott költemények a nemzetről, a hitről, a megmaradásról szóltak. Sorsunk idegrendszerébe vágó szolgálat Adyval mondani: „Még az álmokat se hazudni. / Mégis víg hitet adni másnak” (Jóság síró vágya).
A legfelemelőbb Réka imája volt az Advent a Hargitán színdarabból, ami az adventre is vonatkozik: „Uram, aki fent vagy az egekben, tekints le most kegyesen a te szolgáló lányodra. Erős próbára tettél engem, ne vess újabb terhet a megkopott szívemre. Ha csodát tennél is, Uram, tudnod kell, hogy erőnket vesztettük a várakozásban. Elszoktattál minket a jótéteményeidtől, ürömmel és bánattal tápláltál mindeddig, Uram, felkészületlenek vagyunk a jóra. Tedd újra képessé a szívünket az örömnek elviselésére.” 

A Credo Együttes – többek között – Reményik Sándor, Lengyel János, Bodnár Éva, Kányádi Sándor megzenésített verseiből adott át nekünk egy szép dallamcsokrot. Ez az együttes több mint 20 éve fáradhatatlanul járja a Kárpát-medencét, hogy Kárpátaljáról, az ott élő magyarok sorsáról énekeljenek. Dalaik nem vidám témákról szólnak, DE!, ahogyan a Credo név is tükrözi, hittel töltik el azokat, akik őket hallgatják. Nem véletlen, hogy háromszor is visszatapsolták őket, és ráadást adtak.
 
A jótékonysági estet nemzeti imádságunkkal zártuk.
 
Medveczky Attila
 
(fotó: Somogyi György)
 

2018.12.07.