A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Az Úz-völgyi katonai temető története I.

A cikksorozat bemutatja az úzvölgyi temető kialakulását és sorsát az elmúlt száz esztendőben

1916. augusztus 27-én Románia hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, és az első román egységek még aznap éjjel átlépték a történelmi Magyarország határát. Az Úz-völgy térségében a magyar királyi (m. kir.) 61. honvéd gyaloghadosztály egyetlen százada állt a Csinódtetőn, amelynek feladata halogató harcban lassítani a román előrenyomulást.

Az osztrák-magyar monarchia német szövetségese is belépett a hadműveletekbe. Erich von Falkenhayn a 9. német hadsereg parancsnoka Hátszegnél, Nagyszebennél, később Persánynál, végezetül Brassónál mért vereséget a román haderőre. Ez azt eredményezte, hogy a román királyi csapatokat október 14-ig kiverték a Magyar Királyság területéről. A m. kir. 39. honvéd gyaloghadosztály alakulatai (9. honvéd gyalogezred Kassa, 10. honvéd gyalogezred Miskolc, 11. honvéd gyalogezred Munkács és a 16. gyalogezred Besztercebánya) az addigi galíciai harcok után az erdélyi hadműveletek részévé váltak. A román csapatok üldözésében a cs. és kir. 1. lovashadosztály is részt vett, melynek csapatai az ellenséges erőkkel megvívott súlyosabb ütközetek nélkül jutottak el a magyar-román határhoz.

Október 15-én felváltják az addig a román erőket üldöző cs. és kir. 1. lovashadosztályt, a honvédek átlépik a román határt, megindul a támadás a moldvai Dormánfalva irányába. A román területen a hadművelet jellege megváltozott, a román haderő kemény küzdelemre késztette a magyar honvédeket. A szűk Úz-völgye miatt a magyar túlerő nehezen érvényesülhetett. Mindkét oldalon magas volt a véres veszteség. A korábban Erdélybe betörő bizonytalan, lassú román haderő itt már egy másik arcát mutatta. Elszántan, kitartóan és eredményesen harcoltak a hazájuk területén. Október 24-ig a magyar erők még támadtak, Dormánfalvát azonban nem sikerült elfoglalniuk. A román csapatok ugyanazon a napon erősítéseket kaptak, a kimerült magyar erőket visszanyomták a történelmi magyar-román határig, de azt nem lépték át.

Az október 28-án elcsendesült a harcok novemberben élénkültek fel újra, de akkor már a román csapatokat teljesen felváltó oroszok támadásaival kellett szembenéznie a magyar, illetve az ekkor már itt is jelenlévő német erőknek (225. német gyaloghadosztály részei). 1917-1918-ban továbbra sem voltak román erők a frontnak ezen a szakaszán, sőt komolyabb hadműveletekre sem került sor 1917 márciusa után, veszteségeket a jelen lévő magyar, német és az orosz erők szenvedhettek el. A központi hatalmak 1918. március 3-án aláírták a breszt-litovszki békeszerződést az oroszokkal. 1918. március 5-én a németek előzetes békét kötöttek Romániával, majd május 7-én aláírták a bukaresti békét.

A fentiekben vázlatosan leírtakból következik, hogy az 1916 októberében kezdődő súlyos harcok során elesett katonákat kellett mielőbb a helyszínen eltemetni. Tekintve hogy ekkor a hadműveletek az akkori Románia területén folytak, illetve később a határon merevedett meg az arcvonal, egyértelműnek tűnik, hogy az akkori magyar királyság területén kialakított úzvölgyi temetőben a magyar királyi 39. gyaloghadosztály katonáit temethették. Későbbiekben természetesen a már kialakított temetőbe temették a szövetséges német haderő hősi halottait is. Valószerűtlennek és indokolatlannak tűnik, hogy az 1918-as fegyverszünetig, ide román királyi haderőben szolgáló katonákat temettek volna. Ezt az állítást az is alátámasztja, hogy 1916 novemberétől gyakorlatilag orosz egységek vették át a román terület fölötti ellenőrzést ebben a térségben.

Magyar Hadisírgondozás
Folytatjuk.