A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
1%"/

Megjelent munkatársunk, Kovács Attila harmadik kötete: Az idők szava.
Glosszák, jegyzetek, publicisztikák, elemzések. Rendelés és információ: azidokszava@gmail.com





Gulyás Gergely: a visegrádi szövetség a különbözőségek ellenére is erős marad

A magyar kormány Miniszterelnökséget vezető minisztere, Gulyás Gergely, optimista és hisz abban, hogy a fogyásra ítélt magyar közösségek képesek újra megerősödni, s akár növekedni is – derül ki a felvidéki Magyar7 hetilap 32. számában megjelent interjúból.
 
„Amikor valakit egy tisztségre megválasztunk, mindössze megelőlegezett bizalomról beszélhetünk, mert legfeljebb csak megjósolni tudjuk, milyen lesz. Ma Nyugat-Európával a legtöbb vitánk azért van, mert ők úgy gondolják, hogy amit a világról, a társadalomról, a sokat hangoztatott, de jobban körül nem határolt európai értékekről mondanak, annak nincs alternatívája, arról nem lehet másképp gondolkodni. Mi viszont sose gondoltuk, hogy ne léteznének a miénktől eltérő elképzelések. Egy jó kompromisszumnak tartjuk tehát az új elnök asszonyt. Személye alkalmas lehet arra, hogy áthidalja a meglévő, nagyon jelentős különbségeket Nyugat- és Közép-Európa között.” – válaszolta Gulyás Gergely miniszter Ursula von der Leyen megválasztásával kapcsolatos kérdésre.
 

Folytatódik most éppen finn részről a boszorkányüldözés? 

„Vannak tagállamok, amelyeknek a politikai elitje a politikai korrektség foglyává vált, és ezen a dogmán kívül semmilyen véleményt elfogadni és eltűrni nem tudnak. Kirekesztésre hajlamos, intoleráns politika az, ami ma a skandináv politikát, így a finn kormányzat legtöbb megnyilatkozását is jellemzi. Az egyes tagállamok félévente átadják az elnöklést, a stabilitást és a szerződések betartatását a Bizottságnak kell biztosítania. Tehát ilyen értelemben ezeknek a finnekéhez hasonlóan korlátozottan szabad közélettel rendelkező tagállamoknak a belső problémáit egy korrekt módon működő Bizottság képes ellensúlyozni.”
 
A Néppárt és a Fidesz 

„Az a kérdés, hogy a Néppárt hol látja magát, és ennek ismeretében lehet és kell a Fidesz helyzetét meghatározni. Sokszor elmondtuk, az EPP-nek sokkal inkább érdeke, hogy a Fidesz a tagja maradjon, mint nekünk. Örülnék, ha bent maradnánk, de ez nem lehet tartalom nélküli tagság. Elvi, ideológiai közösséget is kell találni, amiben ugyan lehetnek különbözőségek, ilyen nagy pártcsaládnál ez természetes is, de kellenek közös pontok, amelyeket mindannyian képviselünk. A Néppárt láthatóan bajban van. Persze, formálisan igaz, hogy a legerősebb az Európai Parlamentben, de 1979 óta, amióta közvetlenül választják a képviselőket, még soha olyan rosszul nem szerepelt, mint most. Ehhez képest ez volt az egymást követő harmadik választás, ahol a legjobban a Fidesz szerepelt a pártcsalád összes tagpártja közül. Novemberben új elnöke lesz a Néppártnak, el kell dönteni, kivel akarunk koalícióra lépni, együttműködni. Zsákutca volt, amit Manfred Weber próbált megvalósítani csúcsjelöltként: a liberálisoknál liberálisabb, a szocialistáknál meg szocialistább akart lenni.”
 
A kormány és az ellenzék 

„A szélsőségesen liberális politikának ma van befogadó közege Brüsszelben és Strasbourgban, de nincs Budapesten. Az elmúlt öt évben az ellenzék egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem tudták világosan elválasztani az ellenzéki pozícióból támadható kormányzati terveket a nemzeti érdektől, amit viszont külföldön mindenkinek képviselnie kellene. Ehelyett ők Brüsszelt képviselték Budapesten. Miután ez a politika itthon nem vezetett eredményre, hiszen még jobban megnyertük az EP-választásokat, mint 5 éve, és tavaly még nagyobb támogatottsággal nyertük meg az országgyűlési választásokat, mint 4 éve, azt gondolhattuk volna, hogy levonják a kézenfekvő következtetést, hogy ezt a magatartást a magyar választók nem díjazzák. Ők nem erre jutottak és az új szereplők is ugyanott folytatják, ahol a régiek abbahagyták. Szerintem hosszú távon akkor jár jól az ország, ha a belpolitikai vitákat nem az EP-ben vívjuk meg, de a magyar ellenzék ezt nem így látja.”
 
Magyarország és a V4-ek 

„Ugyan lehetnek átmeneti nézetkülönbségek, de az együttműködés már nem csak az éppen hatalmon lévő kormányok jó viszonyán múlik. Ennél sokkal mélyebb az az érték- és érdekközösség, amely ma a V4-eket megkülönbözteti a nyugatiaktól. Szoros tudott maradni legutóbb, az EB-elnökválasztáskor is, miközben a négy kormány vezető pártjai európai színtéren négy különböző pártcsaládhoz tartoznak. A szlovákok a szocialistákat, a csehek a liberálisokat, a lengyelek a konzervatívokat erősítik, mi pedig a Néppártban vagyunk. Ebből látszik, hogy a regionális összetartozás sokkal fontosabb, mint a pártpolitikai küzdőtér miatt fennálló nézetkülönbségek. Épp ezért gondolom, hogy bármilyen kormányok jönnének, ez a sorsközösség fennmaradna.”
 
Felvidéki megosztottság 

„Mi azért támogattuk mindig az MKP-t, mert az az egyedüli magyar párt. A vegyespárti kísérlet, és erre utaltam korábban, az asszimilációt célul kitűző politikának a sikere. Egy vegyes párt soha nem lehet magyar siker. A más közösségekkel való együttműködés persze lehetséges, ahogy azt tette korábban az MKP és az RMDSZ is, de a pártba behozni mind a két kulturális értelemben vett nemzetet, annak csak az lehet a vége, ami most a Most-Hídnál történt, hogy egy olyan koalíciónak voltak a fenntartói, amely elfogadhatatlan politikát folytatott a nemzetiségi kérdésekben, és ez a meghasonulás politikailag is lehetetlen helyzetbe hozta őket. Szerintem az pozitívum, hogy a politikának ez a magyar nemzetiség megmaradása szempontjából alapvető tévedésektől terhes fejezete lezárult, és innentől az a kérdés, hogy az MKP mennyire lesz képes újjáépíteni magát, és egyértelművé tenni a választók felé, hogy aki magyar nemzeti érdekképviselet akar Szlovákiában, az a Magyar Közösség Pártját kell, hogy támogassa.”
 
Kárpát-medence magyarsága 

„Sok ország van ma Európában, amelynek nem kellett Trianonhoz hasonló veszteséget elszenvednie, ennek ellenére nemzetként nem tudnak megmaradni. Ehhez képest mi ugyan az államterületünk kétharmadát Trianonban elvesztettük, de száz év után is élő és erős magyar közösségek vannak, még ha csökkenő létszámban is. Közösen kell tehát azt az önbizalmat és hitet visszanyernünk, amely lehetővé teszi a magyarság megerősödését. Értékelnünk kell, hogy egy évszázad után is élnek, megmaradtak magyar közösségeink, holott a Trianon utáni első 70 évben folyamatos elnyomással, diktatúrával és erőszakos asszimilációval szembesültek. Magyarország büszke lehet az elért teljesítményére, hisz a térségnek kiemelkedő fontosságú, gazdasági erőt jelentő országává vált. Ha továbbra is ebbe az irányba megyünk, akkor ez a demográfia tekintetében is kézzel fogható lesz, és akkor nem kevesebben, hanem egyre többen leszünk.”
 
ma7.sk nyomán